Úttörés

Megnéztem a Buhera mátrix című filmet. Volt benne egy rész, amikor s főhős kicsi, és úttörő. a legjobb rész szerintem egyébként amikor kicsi, ezeken a „retró” dolgokon mindig jókat röhögök. Aztán mindig eszembe jut, hogy én nem lettem úttörő. Kisdobos voltam, de mire úttörő lettem volna bedőlt a rendszer. Azért elég nagy trauma ez egy gyereknek bassza meg.
Érted 4 éven keresztül magolod és ismétled, hogy úgy élek, hogy méltó legyek az úttörők vörös nyakkendőjére, erre mire odaér, közlik vele, hogy lófasz jut neked nem vörös kendő.
Pedig még ilyen kisdobos őrsvezető is voltam…. Mondjuk az úgy nézett ki, hogy kiállítottak egy stréber gyereket, akitől megkérdezték, hogy ki a legjobb barátja, és mivel párszor megvédtem, azt mondta hogy én. Már akkor tudnom kellett volna, hogy ha valaki azt mondja, hogy én vagyok a legjobb barátja, az nem biztos, hogy jó nekem.
Szóval úttörő meg nem lettem. És mikor évnyitóra Fekete pólóban mentem meg fekete ingben, akkor mindig lebasztak, hogy nem tudtam fehér inget húzni. Én meg mondtam, hogy kussoljanak elvették a vörös kendőm. Mondjuk akkor fingom nem volt róla, hogy ez politikai dolog. Csak annyit értettem, hogy átbasztak. De velem ne baszakodjon senki. Mikor a tanárok meg pofon vágtak (ja akkor még a tanár ütötte meg a diákot… hát régen volt na) akkor meg azt gondoltam azért kaptam mert én ilyen „rokker” vagyok. Mert a Hobó is azt énekli, hogy „megvertek százszor”. Mást is kibírtam ezt is kifogom. Így is felnőttem nem?
Azért elmentem volna ilyen úttörő táborba huncutkodni. Vagy egy zenetáborba, de csak ha tényleg dugdosnak furulyát a puncijukba a lányok