Tegnap próbálni voltam a volt zenekarommal. Idén lesz 10 éves, és megkértek, hogy menjek el a koncertre játszani pár számot. Tök fura volt, ugyan abba a próbaterembe visszamenni, azokat a dalokat játszani. Volt olyan dal amit én írtam, aztán sem a szövegére nem emlékeztem sem a zenéjére. És volt olyan dal is amit nem én írtam, de csak én emlékeztem rá.
Érdekes volt olyan dalt játszani amit 10 évvel ezelőtt írtam.
„A peronon ülve a hidegben
Egy elbaszott dallam a fejedben
Nincsen semmi a zsebedben
Szürkül a fény is a szemedben…”
Ja… ha már 10 évvel ezelőtt is szürkült….
Meg Rudi dalait játszani… Teljesen előttem volt mikor vasárnap este beesek a próbaterembe tök másnaposan, és mivel persze hogy nő miatt ittam be szombaton ezért a legalább gyűlölj lesz az első dal amit játszunk próbán.
„Végigszívott csikkek füstje száll fel a levegőben
Semmitmondó suttogások visszhangja fülemben
A háttérben egy ócska gitár halottnak tűnő hangjai
Álmatlan éjszakáknak lassan múló órái…”
Szóval furcsa volt, de jó érzéssel töltött el.
Megrohantak az emlékek… mikor fogalmam sincs kik, szétverték a fejem a próbaterem előtt… hiába, gondtalan gyermekkor :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése