Szerelem?

Vannak olyan emberek körülöttem, ismerősök, vagy ismerősök ismerősei, akik mindenáron szerelmesek akarnak lenni.
A legdurvább talán az egyik kolleganőm hölgy ismerőse, aki egy ilyen közösségi oldalon a fényképei alá is ilyeneket ír: "itt épp nagyon boldog vagyok csak az igaz szerelem hiányzik az életemből" stb. Meglát valakit, és ő szerelmes... anélkül, hogy egy szót beszélne vele, vagy bármi történne, szerelmes... ő így nevezi. neki ez a szerelem... ez a szerelem?
Egy másik haveromnak van erre egy jó mondása: "leszopják azt utca sarkon, és azt hiszi, hogy szerelmes."
Mi a szerelem? Kérdeztem embereket, akik szerelmesek, meg boldogok akartak lenni, hogy mi a szerelem, meg mi a boldogság. A szerelmet igazán senki nem tudta megmagyarázni, mindenki ilyen szívem a torkomban érzéssel, meg közhelyekkel jött, de volt aki a boldogságot sem tudta meghatározni. Mert ezek szerintük megfogalmazhatatlan dolgok... Szerintük. Szerintem meg, hogy akarhatok lenni valami, amit meg sem tudok fogalmazni?
Olvasok egy könyvet Jim Morrisonról. Dalszövegek vannak benne, meg interjúk. Kaptam is a Marcsától, mikor megvettem a könyvet, hogy hülye vagyok, ez egy hippi, mit akarok tőle. De engem érdekelnek olyan emberek gondolatai, akik nagy hatással vannak nagy tömegekre. És nekem bejön a Dorrs is. Na szóval ő azt válaszolta, hogy:
"A szerelem egy olyan megfoghatatlan eszköz, amivel kitöltjük a bennünk lévő üres területet." Ha pl a kolleganőm ismerősére gondolok, rá ez illik is rendesen, mert ő aztán teljesen üres lehet belül, ott van mit kitölteni.
Ők mindig valakitől várják a boldogságot, mint mindent az életben. Mindenért egy másik ember a felelős. Ő csak boldog szeretne lenni. Igen a pénz boldogít... jól keresel? boldog vagy? vagy a faszt. csak ettől nem leszel. A boldogság SZERINTEM egy állandó öröm érzés ami az élet összes területéből adódik, nem csak abból, hogy van e melletted valaki, vagy jól kijössz e azzal akivel együtt vagy, ez csak egy része.
Jó ideje nincs mellettem senki. Egyes emberek szerint egy nőért küzdeni kell. tényleg? akiért az elején küzdeni kell, azzal, miután összejön az ember, egyfolytában küzdeni kell. én így tapasztaltam. vannak akik játszmát csinálnak mindenből az életben. A párkapcsolatukból is. Aztán néznek, hogy nincs mellettük senki.
Tételezzük fel, hogy az életben egy csomó mindenért küzdeni kell, ( szerintem nem így van, mindössze nincs meg valamely olyan képességünk, hogy az adott problémát kezelni tudjuk, csak küszködünk vele) a munka helyen, a hétköznapokban, anyagi dolgokban, előbbre jutás stb. Akkor nehogy már azzal az emberrel is küzdenem kelljen aki állítólag a társam.Félre nem kell érteni, tehát udvarlás van, csak mikor játszma lesz belőle... na azt már nekem neee. ilyen nem hívlak két napig, hogy keresel e. pfff. Na gondolom pont ezért nincs most senki. Azt mondják nincs sok olyan nő akiért ne kéne küzdeni. Erre mindig azt válaszolom, hogy nem is kell sok, egy éppen elég lenne, amelyik ilyen. Hiába na, az öreg megmondta, hogy idealista vagyok :)

Nosztalgia

Tegnap próbálni voltam a volt zenekarommal. Idén lesz 10 éves, és megkértek, hogy menjek el a koncertre játszani pár számot. Tök fura volt, ugyan abba a próbaterembe visszamenni, azokat a dalokat játszani. Volt olyan dal amit én írtam, aztán sem a szövegére nem emlékeztem sem a zenéjére. És volt olyan dal is amit nem én írtam, de csak én emlékeztem rá.
Érdekes volt olyan dalt játszani amit 10 évvel ezelőtt írtam.
„A peronon ülve a hidegben
Egy elbaszott dallam a fejedben
Nincsen semmi a zsebedben
Szürkül a fény is a szemedben…”
Ja… ha már 10 évvel ezelőtt is szürkült….
Meg Rudi dalait játszani… Teljesen előttem volt mikor vasárnap este beesek a próbaterembe tök másnaposan, és mivel persze hogy nő miatt ittam be szombaton ezért a legalább gyűlölj lesz az első dal amit játszunk próbán.
„Végigszívott csikkek füstje száll fel a levegőben
Semmitmondó suttogások visszhangja fülemben
A háttérben egy ócska gitár halottnak tűnő hangjai
Álmatlan éjszakáknak lassan múló órái…”

Szóval furcsa volt, de jó érzéssel töltött el.
Megrohantak az emlékek… mikor fogalmam sincs kik, szétverték a fejem a próbaterem előtt… hiába, gondtalan gyermekkor :)

Úttörés

Megnéztem a Buhera mátrix című filmet. Volt benne egy rész, amikor s főhős kicsi, és úttörő. a legjobb rész szerintem egyébként amikor kicsi, ezeken a „retró” dolgokon mindig jókat röhögök. Aztán mindig eszembe jut, hogy én nem lettem úttörő. Kisdobos voltam, de mire úttörő lettem volna bedőlt a rendszer. Azért elég nagy trauma ez egy gyereknek bassza meg.
Érted 4 éven keresztül magolod és ismétled, hogy úgy élek, hogy méltó legyek az úttörők vörös nyakkendőjére, erre mire odaér, közlik vele, hogy lófasz jut neked nem vörös kendő.
Pedig még ilyen kisdobos őrsvezető is voltam…. Mondjuk az úgy nézett ki, hogy kiállítottak egy stréber gyereket, akitől megkérdezték, hogy ki a legjobb barátja, és mivel párszor megvédtem, azt mondta hogy én. Már akkor tudnom kellett volna, hogy ha valaki azt mondja, hogy én vagyok a legjobb barátja, az nem biztos, hogy jó nekem.
Szóval úttörő meg nem lettem. És mikor évnyitóra Fekete pólóban mentem meg fekete ingben, akkor mindig lebasztak, hogy nem tudtam fehér inget húzni. Én meg mondtam, hogy kussoljanak elvették a vörös kendőm. Mondjuk akkor fingom nem volt róla, hogy ez politikai dolog. Csak annyit értettem, hogy átbasztak. De velem ne baszakodjon senki. Mikor a tanárok meg pofon vágtak (ja akkor még a tanár ütötte meg a diákot… hát régen volt na) akkor meg azt gondoltam azért kaptam mert én ilyen „rokker” vagyok. Mert a Hobó is azt énekli, hogy „megvertek százszor”. Mást is kibírtam ezt is kifogom. Így is felnőttem nem?
Azért elmentem volna ilyen úttörő táborba huncutkodni. Vagy egy zenetáborba, de csak ha tényleg dugdosnak furulyát a puncijukba a lányok

Idealizmus

MA beszélgettem egy idősebb bácsival aki azt mondta, hogy idealista vagyok... Felőlem aztán... Ha az idealistákat nem zavarja, hogy hozzájuk csaptak egy ilyen suttyót mint én...
Azon gondolkodtam, hogy meddig lehet nézni, hogy egy hozzánk közel álló személy elbassza az életét. Hiába tudod, és mondod el neki a megoldást, nem segít, mert annyira ésszerű, és egyszerű, hogy "ez biztos nem lehet a megoldás".
Miért akar mindig mindenki mindent túlbonyolítani?
"vagy lehet, hogy én vagyok a vak, hogy az okot egyszerűnek látom"
Aztán arra jutottam, hogy ennél tovább nekem már nem megy... én már nem tudom nézni.
Asszem ilyenkor kell "megnyomni az escapet", ahogy Le Renard mondaná.

Hmm

Mostanában, hogy nem iszok, többet gondolkodok... Magamról, és a körülöttem lévő dolgokról, emberekről. Lehet jobb lenne ha innék :)
Inkább iderakok egy videót. Ady Endre verse Bugyimir Klitykó előadásában. Mert most ez jóó

http://www.youtube.com/watch?v=XiGijeaA0vM

Beleszarás...

Tényleg bele lehet szarni mindenbe?

Azt hiszem nem. Persze az ilyen társadalom által elvárt dolgokba simán… meg olyan emberek véleményére is lehet szarni, akik semmit nem jelentenek az embernek.
De vajon lehet e szarni egy olyan ember véleményére, aki közel áll hozzánk. Pláne ha olyat mond, ami igaz… nem ilyen fikázásra gondolok, hanem tényleges dologra. Mert hát „van az úgy, hogy mások jobban látják”
Többször észrevettem, hogy sokkal logikusabban lehet nézni pl. egy kapcsolatot, úgy ha az ember nincs benne. Értelem és érzelem… erről szól majd a következő tetoválásom.
Vagy úgyis megfogalmazhatnám, hogy az érzelmek, mint túlélést gátló tényezők. De ezt már megfogalmazták helyettem…

Megfelelési kényszer?

Olvastam egy cikket a neten. A megfelelési kényszerrel, bulímiával, meg szexuális zavarokkal foglalkozott. Nem, egyik témában sem vagyok személyesen érintett, csak ha kilépek a levelezőmből, egy olyan oldalra dob ahol hírek meg ilyen cikkek vannak.
Ezt írta a cikk:
„Minél inkább próbálunk egy adott elvárásnak megfelelni, annál inkább esélyünk van arra, hogy kudarcélménnyel, a sikertelenség érzésével szembesüljünk. Ha nem sikerül elérni az áhított vagy mások által elvárt célt, az óriási a bűntudatot, szégyenérzetet generálhat legbelül. Ez legtöbbször kiegészülhet haraggal - haraggal önmagunkkal szemben a fegyelmezetlenség vagy a kitartás hiánya miatt.”

Ez nekem azért furcsa, mert nekem nincsen ilyenem. Nem kerültem olyan helyzetbe ahol mindenáron be kellett volna bizonyítanom bárkinek is bármit. Vagy csak szartam rá hogy bizonyítani kell. Mondjuk szarok mindenre. Minden téma körhöz maximális tudásommal állok oda, és ha nem elég … hát ez van baszd meg.
Nem értem, hogy mások ilyen miatt miért kezdenek el szorongani, meg idegeskedni. Nem ismerek olyan embert aki mindenhez értene…

Aztán a cikk foglalkozik ilyen kapcsolatban való megfelelési kényszerrel.
Külön bontja itt férfira meg nőre.
Nézzük csak a nőket, a férfiaknál úgyis csak annyit említ, hogy a viagrától feláll, de a szorongás megmarad.
Nők:

„Frigiditás, orgazmus-képtelenség, diszparenuia (hüvelyi fájdalom közösüléskor), és számos más probléma van, aminek a hátterében szintén lelki okokat találunk. Ezek közös nevezője is a szorongás, a depresszió, a félelem és a megfelelni vágyás”

Először röhögtem rajta… aztán körülnéztem a saját környezetemben, munkahelyen ismerősök között és rájöttem, hogy tényleg. Aztán meg el kezdtem gondolkozni, hogy de miért?
Miért lesz egy embernek megfelelési kényszere egy kapcsolatban? Most lehet, hogy ez csak azoknak furcsa , akiknek nincs ilyen, de tényleg nem értem.
Elméletileg, akivel kapcsolatban vagyok az a társam nem? Azért van velem, mert olyan vagyok amilyen. Akkor meg minek kéne megfelelnem? Ha meg olyan a „társam” (szerintem egyébként ez nem társ) akinek meg kell felelni, akkor meg mi a faszért vagyok ezzel? Hiszen egy ilyen ember mellett nem lehetek önmagam, mert az akarnék lenni, aminek ő akar látni. Akkor az emberek, miért nem olyan társat keresnek maguk mellé, aki mellett önmaguk lehetnek? Nem okoskodni akarok, csak megérteni… mondjuk szerintem sosem fogom, de amit nem értek azt elhiszem :)

Aztán megfejtik, hogy lehet kitörni a megfelelési kényszerből.
„Az elvárástól megszabadulni csak úgy lehet, ha erősen megkérdőjelezzük az úgynevezett társadalmi elvárásokat”
Ok most már értem azért nincs ilyenem, mert erre IS szartam…

„ A ránk erőszakolt trendeket az ésszerűség határain belül követni úgy, hogy közben a lelki békénk is megmaradjon. Mert mindannyian értékesek és teljesek vagyunk, a világ elvárásaitól függetlenül.”
A végével egyet tudok érteni.
Szarok én a trendekre is baszd meg! Meg a kategorizálásra is meg mindenre… tényleg mindenre szarok
Vannak emberek akik elfogadnak (szeretnek?), őket elfogadom (szeretem?) aztán ennyi.
Ha új embereket ismerek meg azok is mindjárt el tudnak rakni valahova, akkor meg mit kell itt megfelelgetni?
Ha valakinek van ilyen kényszere elmesélhetné, hogy szerinte miből adódik, vagy miért érzi, hogy meg kéne felelni. Hátha ebből is tanulok valamit, vagy csak rájön, hogy tényleg egy faszság amit csinál
üdv

Üdvözletem!

Aloha!
Csináltam ezt a blog faszomat, talán azért mert: "ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" Bár nem hinném, hogy sokan fogják olvasni, ezért inkább lopok Nagyferótól, és:
"Ha nem mondhatom el mindnekinek elmondom hát a senkiknek"
Saját gondolataim és mások gondolatait fogom leírni (igen másokét is, mert van az úgy, hogy mások jobban látják... vagy nem is jobban, csak máshogy... és pont ettől lesz érdekes.)
Az biztos hogy nem ilyen szar az élet, szar minden jellegű dolgok lesznek, csak amik érdekelnek.
Nem tudom milyen rendszerességgel fog frissülni, de gondolom az elején sűrübben :)
Üdv:
c00pe