Szerepek...

Ezen gondolkoztam... Le Renardnál olvastam, hogy az őt körülvevő emberek (művészek) nem őt kedvelik mint embert, hanem azt a pozíciót amit betölt, és kvázi egy lépcsőnek használják. Persze ez így általánosítás a körülötte élőkre, de tulajdonképpen magam körül is találok egy csomó embert.
Írtam már itt is hogy ugye voltak akik használtak arra, amit nem kaptak meg a barátjuktól stb. nem is igen írnék róla többet.
Most megint ezt érzem, hogy így jártam. És ezzel nincs is nagy baj, mert általában tisztában vagyok ezzel, és mikor ugye megkapja valaki amit akar, tovább megy.
Csak néha elfelejtem hogy ez az egész kóceráj még mindig ugyan az a játszótér aminek gyerek koromban is láttam.
"A világ olyan mint egy körhinta te csak tanulj meg nevetni rajta"
Mostantól nevetek:) Most úgy is érzem, hogy tudok szívből :)
Persze biztos megint magamon fogok, de így van ez jól...