Szóval az volt, hogy Züllesztésnap. Több felvonásos... Brutálisan keményre sikeredett.. Rengeteg pénz, rengeteg energia :) Lehet nem kezdeném előröl. Ami a legdurvább volt, ülök a kocsmába és csörög a telefonom. Egy ismerősöm az, hogy nem lőttek e le, mert a munka helyemen lövöldözés van. Mondom nem, mert épp ünnepelek, és szabadságot vettem ki... És ha most konkrétan nem iszok akkor lehet lelőnek? Vagy ha nem aznap kezd el vérengzőt játszani a gyerek, hanem egy nappal később, akkor abban az épületben teszi amelyikben dolgozok... Mikor hívtak, hogy mi van, fel se fogtam, bele se gondoltam hogy mi volt. Valami hülye lövöldözött... Aztán ma azért odamenni azok közé az emberek közé akik ezt átélték... Hát bazze, az egyik lány akinek a fejéhez fogta a pisztolyt még másfél nap után is sír...
Ilyenkor az jut eszembe hogy néha nyávogok meg nyavajgok, hogy szar ez meg szar az, pedig az én problémáim bazze sehol nincsenek például annak a szülőnek a problémájához akinek lelőtték a 19 éves fiát. Érted bazze szülsz egy gyereket felneveled egyetemre jár, gyógyszerész lesz, büszke vagy rá, reggel elmegy az egyetemre és lelövik... Utálom ezt a szót, de nem tudok mást mondani: részvétem
"Azért szar ez az egész világ, mert ti emberek szarok vagytok, és én, én is egy kicsit..."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése