Szakítottunk...

Azt hiszem nyugodtan írhatom így... 17 év együttélés után be láttam, hogy nincs közös jövőnk. Igen megszakítottam kapcsolatomat az alkohollal :)
A vége felé amúgy sem volt egy felhőtlen kapcsolat, túl sokszor vette át kontrollt, és túl keveset adott cserébe. Persze az elején, mint minden kapcsolat viharosan indult, új érzések, új világ.
Aztán (pont mint egy kapcsolatban) egyre többet akart velem lenni, és hát valljuk be én sem tartózkodtam tőle. De tényleg elég volt. Pénteken közös megegyezéssel elváltunk :) Szerintem már ő sem akar igazán velem lenni. Volt a kapcsolatunkban egy 5 év szünet (ritkán találkoztunk, csak egy egy éjszakára). Aztán 5 év után én kerestem meg újra. Kár volt.Ami igazán borzasztó az az, hogy látom, hogy elég sok emberrel nem köt össze semmi más mint ő... vajon most ezeket az embereket el fogom veszíteni? És még valami feltűnt. Nem vagyok egy meghatározó ember más emberek életében, és mégis milyen furcsa, hogy meghozok egy döntést, és egy másik ember 100 kilométerrel odébb megteszi ugyan ezt. Pláne egy olyan ember, akivel ha találkoztunk... hát mindig velünk jött az alkohol is. Remélem neki is sikerül. Vannak álmok, tervek célok, ezekbe mr. alkoholnak már nem jut szerep. Persze biztos lesznek szituációk amikor keresném újra a kapcsolatot, de remélem lesz más akinek szólhatok, ha gáz van. Mondjuk eddig is lett volna, más kérdés, hogy olyan vagyok mint egy kutya, akinek ha baja van, inkább elvonul, és nyalogatja a saját sebeit :)
Szóval vége...
és az tervek, meg a célok? Befejezni a házat, meg venni egy choppert. Ezek a kézzel foghatók, amik igazán csak rajtam múlnak. hajrá....
ÉS persze Boldog anyák napját az anyáknak. Nekem is van ilyen ;)
Szokták is szidni szegényt :)