1-ről a 2-re

Ezt találtam ma a neten:

az ötvenes évek elején, ilyen kemény
-5, -10 fokos hidegben gyalogoltunk, nekünk derékig érő hóban, az otthonunktól 2 km-re lévő iskolánkba és 7-8 évesen a hátizsákunkban vittük a fát, hogy az iskolában legyen mivel fűtenünk.
Azután ebéd nélkül, délután ugyan - úgy megtettük az utat, senki el nem dobálta előttünk a havat. Téli lábbelink gumicsizma volt, ronggyal betekerve a lábunk.
Amikor hazaértünk, a korai besötétedés miatt petróleum lámpa mellett tanultunk, vagy éppen tettük a dolgunkat.

A szüleink annak örültek, minél hidegebb volt, mert ilyenkor voltak a disznó vágások. Bizony hűtő szekrény nélkül, örülnünk kellett, minél tovább tartható el a hurka, kolbász.

Eszünkbe nem jutott "félni" a hidegtől, a zimankós, hófúvásos időjárástól. Pedig az udvarunkban olyan hó hegyek voltak, majd a háztetőig ért.

Ha volt szabad időnk, már mentünk is szánkózni, hóembert építeni.
Elmentünk a havas erdőbe, szénát, eledelt vittünk az állatoknak. Mindezt 7-10 évesen.
Nagyon - nagyon szegények voltunk: úgy mint anyagilag.
Kenyér jegyet, cukor jegyet osztottak nekünk, de ez a "fejadag" soha nem volt elég. Mindig éheztünk.
A disznóvágás tiltott volt. Ha valaki lebukott, akkor majdnem agyonverték, és elkobozták a húst.
A szüleim 7 gyermeket neveltek, talán ezért is, néha elnézték, hogy egy-egy disznót nem szolgáltattunk be, hanem levágtuk.
No, de ki érti ezt ma már?

A nagyszüleim is rengeteget meséltek ezekről az időkről. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyivel jobb helyzetben élünk mint ők, és mégis mennyit sír a szánk, hogy nem olyan mint amilyennek szeretnénk. Hány ember van aki fél kezét meg lábát odaadná ha ilyen körülmények között élhetne mint én. Én meg azzal vagyok elfoglalva hogy egyről a kettőre jussak, és persze nem értem hogy miért nem jutok. Mondjuk kívül állok látják, hogy jutok, csak nekem valahogy lassú a tempó :) Türelmetlen vagyok? lehet. Mostanában valahogy elfogyott, pedig régen mennyire birka türelmű voltam :) Csak a honvédség tudott idegesíteni, meg a barátnőm :) Most meg már minden szaron felbaszom az agyam. De leginkább a hülye embereken. Lehet az a baj, hogy azok meg ott vannak mindenhol :)