Áskálódtunk a kertben pince ügyileg, de 5 körül abba hagytuk. Aztán leültem és felhőt néztem. Igen jó formák voltak. Azon gondolkodtam ha meg akarnám mutatni másnak hogy tudnám megtenni, mert lehet hogy nem is azt látná amit én. Hiszen ez az én fantáziám. Milyen egyszerű lenne ha ki lehetne jelölni egy kattintással... :)
Mind1 a lényeg hogy láttam ilyen szörnyű arcú vízköpőt, delfint, szétvert halálfejt, atomfelhőt. Azt szeretem benne, hogy semmi sem állandó. Egy perc alatt teljesen el tud tűnni, és egy másik forma keletkezik, vagy egyszerűen csak semmivé lesz.
Szoktam olvasni Renáta blogját renaszansz.blogspot.com és ahogy ma olvasgattam rájöttem, hogy a világon a legrosszabb érzés a haszontalanság érzése. mikor azt érzed, hogy nincs rád szükség. pl mikor elmész valahova dolgozni, de annyian vannak, hogy nem tudsz semmit csinálni, Nekem ilyenkor mindig olyan érzésem van, mintha az életem végére érnék (nem nem azt érzem, hogy belehalok), hogy itt már nem tudok mit tenni, és az se baj ha vége...
Meg volt még egy csomó gondolatom részegségről, meg józanságról, meg legjobb barátságról, de ezek inkább bent maradnak...
Meg ennek semmi köze az egészhez ( vagy talán mégis, de az bent maradt):
"Marad minden a régiben. erdő, erdő van idebenn..."
(StereoMilk)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
most hogy mondod, kedvet kaptam én is a felhőnézegetéshez.
VálaszTörléspersze fényképezőgéppel a kezem ügyében, merthogy igen jó képeket lehet, és szeretek csinálni a pamacsokból, gomolyokról.
persze akkor jó ez az egész, ha meg tudom osztani másokkal is az élményt. nekem valahogy nem okoz túl nagy kielégülést, ha egyedül nézegetem, mert húdeszép, úgy megmutatnám valakinek.
a többi dologról meg nemtudom mit mondhatnék. majd elmeséled ha szeretnéd, és úgy érzed el kell.
...ja és a balázs szerint jól pucsítottál szombaton. legalábbis a kép alapján.