A héten egy kicsit több dologgal kellett a meló helyen megbirkózni. A szokásos dolgok mellett más egyéb dolgokkal is. Így aztán tele lett minden szervem mindennel. A kezem karotinnal a fejem oldószer gőzzel, meg a faszom az egésszel :)
A héten valahogy szóba került az, hogy valami "ciki"
Ez a ciki nem a rózsaszín bicikli... tartja a mondás :)
De mitől lesz valami ciki? és miért ciki?
Aztán, hogy beszélgettem ismerősökkel, azt raktam össze a saját fejemben, hogy azért lesz ciki, mert másoknak nem tetszik . És megint elő jön a kérdés, hogy miért foglalkozunk azzal, hogy mások mit gondolnak rólunk? És kik azok akinek adunk a véleményére, és miért?
Igazából nincs sok ember akinek adok a véleményére. Ha tanácsot kérek akkor pedig olyantól szoktam, akit az adott területen sikeresnek tartok. De hogy van az, hogy valaki egyfolytában azzal foglalkozzon, hogy ki mit gondol róla... minek akar megfelelni? ez valami kényszer? mire jó?
Hátha nekem is ki kéne próbálni :) e aszem maradok az öregvagyokbeleszaroknál :)
Mer' mi bajom lehet belőle? erre a kis időre má' nem változunk ;)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ebben én profi vagyok! Fél életemet megfelelési kényszerben éltem.Kinek? Elsősorban apámak. Kicsi gyerek koromtól. Miért? Mert szeretetre vágytam és azért nagyon sok mindent megtesz az ember, főképp az embergyerek. Mi lett a vége? Állandó szorongás, pánik stb...és a felismerés, nem fog jobban vagy másképp szeretni, mert ő olyan. A volt férjem is olyan.Neki is meg akartam felelni. Én meg ilyen vagyok.
VálaszTörlésÉs van aki szeret, mert ilyen vagyok. Mióta eldobtam ezt a megfeleleési kényszer dolgot, kilencven kilóval könnyebben járok. (apám kilencven kiló) Nem az apámat dobtam el, szeretem őt, de tudom hogy sosem fogja látni hogy ki is vagyok valójában. Ő egy ideált lát benenm, amit magának kreált. És azt szereti. Vagyis engem?
Nagy a pofám: eldobtam! Hét hónap pszichológus, korábban négy hónap a Lipóton (nem bent fekvős, bejárós), négy év pszichiátria, rengeteg könyv, rengeteg bölcsesség és miegyebek.
Ne próbáld ki, mert erre rá lehet szokni.Azt fogod észrevennei, hogy már mindekinek meg akarsz felelni és a végére te sehol nem vagy már.Ebbe meg belebetegszel. Mondom én porfi vagyok, végigcsináltam. Most jól vagyok és magamnak tökéletesen megfelelek. Meg a macskámnak is.Szerintem a lányomnak is.
Akkor tényleg nem próbálom ki... örülök, hogy már jól vagy.
VálaszTörlésÉn asszem csak magamnak akarok megfelelni... bár valahogy egyfolytában feljebb rakom a lécet... ez meg az én hülyeségem :) de majd ha elég magasan lesz átsétálok alatta ;)